A brit fogorvostanhallgatók 40%-a pályaelhagyást tervez a felmérések szerint
A British Dental Association Benevolent Fund a Brit Fogászati Szöveteség Jótékonysági Alapja felmérésében résztvevő fogorvostanhallgatók 40 százaléka fontolóra vette már fogorvosi tanulmányai feladását.
Írta: Anisha Hall Hoppe, Dental Tribune International
LONDON, EGYESÜLT KIRÁLYSÁG: Az elmúlt években több szervezet is vállalkozott rá, hogy felmérje az Egyesült Királyság fogorvostanhallgatóinak életminőségét, főként mivel a diákokról kiderült, hogy súlyos gondokkal küszködtek a járvány idején. A British Dental Association Benevolent Fund (BDA BF) [a Brit Fogászati Szöveteség Jótékonysági Alapja] legutóbbi tanulmánya, amely az Egyesült Királyság teljes fogorvostanhallgatói közösségének nagyjából 7%-át vizsgálta, megdöbbentő eredményre jutott: a megkérdezettek 40%-a fontolgatta már a korábbiakban, hogy akár teljesen visszavonuljon a fogorvosi tevékenységtől.
A tanulmány szerint a fogorvosi képzés feladásának gondolatát az válthatta ki, hogy személyes tapasztalataik alapján a hallgatók úgy ítélték meg, nem részesülnek elegendő támogatásban sem anyagi, sem lelki jólétük fenntartásához. A megkérdezett diákok 74%-a arról számolt be, hogy komoly anyagi gondokkal néz szembe, és mindemellett meg kell küzdenie a mentális egészségügyi problémák (61%-ban), a nehéz családi körülmények (59%-ban), a járvány miatti üzletbezárások (44%-ban), illetve az utolsó képzési tanév finanszírozási változásainak terhével is (46%-ban) – utóbbi probléma különösen a skóciai diákok esetében vált hangsúlyossá, akik a pandémiás helyzet miatt további egy évnyi fogorvosi képzés megfizetésére kényszerültek.
Közel 500 válasz érkezett be az Egyesült Királyság 16 fogorvostudományi képzőintézményének hallgatóitól, így a BDA BF úgy érezte, hogy felmérésük meglehetősen pontosan egyezik az Egyesült Királyság különböző területein tanuló fogorvostanhallgatók eloszlásával, amelyek közül a válaszadók 77%-a nőnek, 23%-a férfinak vallotta magát.
A megkérdezett hallgatók beszámolói szerint, döbbenetesen rideg hozzáállást tapasztaltak saját képzési programjuk oktatóitól, és mint mondták, a szégyenérzet is gyakori, visszatérő tényezőként nehezítette meg életüket.
„Amikor valamilyen sérülésre vagy stresszre panaszkodtam egyik oktatómnak, rám szólt, hogy hagyjam abba. Nem ismerek olyan végzős fogorvoshallgatót, aki ne állna már most a kiégés szélén” – mondta a felmérés egyik résztvevője.
A General Dental Counsel (GDC) [Brit Fogorvosok Szakmai Tanácsa] megbízásából 2021. júniusában készült Pszichés egészség és jólét a fogorvosi szakmában: gyors helyzetértékelés [“Mental Health and Wellbeing in Dentistry: A Rapid Evidence Assessment”] * című szakirodalmi áttekintés beszámolója szerint országos szinten mindenütt megfigyelhető volt, hogy az alapképzésben és a dentálhigiénikusi programban tanuló hallgatók enyhe szorongással és depresszióval küzdöttek, míg a az ötödéves hallgatóknál már sokkal súlyosabb, kiégésre utaló tünetek is megmutatkoztak. Általánosságban véve a felmért hallgatók majdnem fele mentális egészségi panaszoktól szenvedett. A GDC olyan korábbi tanulmányokra is hivatkozott, amelyek megállapították, hogy a pszichés egészségi felméréseken az angol fogorvostanhallgatók átlagos, vagy még az átlagosnál is alacsonyabb pontszámot értek el a népesség többi részéhez képest.
A fenti felmérést megelőzően, a 2020-ban készült Stressz, pszichés szorongás, kiégés és perfekcionizmus a brit fogorvostanhallgatók körében [“Stress, psychological distress, burnout and perfectionism in UK dental students”]** című tanulmány az Egyesült Királyság összes fogorvosi képzésének 412 hallgatója felkérésével kísérelte meg beazonosítani azokat a leggyakoribb stresszhatásokat, amelyeket fogorvoslástani alapképzésük során tapasztaltak. A vizsgákkal és a bukás miatti aggodalmakkal kapcsolatos, gyakoribb stressztényezőktől eltekintve a diákok 43,8%-a érezte azt, hogy túlterheli őket a munkamennyiség.
„Amikor sérülésre vagy stresszre panaszkodtam egyik oktatómnak, rám szólt, hogy hagyjam abba. Nem ismerek olyan végzős fogorvoshallgatót, aki ne állna már most a kiégés szélén.” – A felmérés egyik résztvevője.
Mindemellett, a hallgatók 40,5%-a úgy vélte, hogy nincs elegendő ideje a klinikai követelmények teljesítésére, 40,1%-uk pedig az oktatók ellentmondó visszajelzései miatt kialakuló frusztrációról számolt be. A fogorvosi képzés elvárásai, illetve annak reális adottságai közötti szakadék a válaszadók 33,3%-ának, a betegek késése vagy teljes kimaradása 30,5%-uknak erős stresszt okozott. A hallgatók 32,2%-át az anyagi felelősség nyomasztotta, 30,5%-uk a megfelelő kikapcsolódási lehetőségek hiányára panaszkodott, a válaszadók 30,1%-a pedig teljesen elbizonytalanodott abban, hogy sikeres fogorvostanhallgató lehet.
A hallgatók azon 74%-án kívül, akik a BDA BF felmérésében már eleve az anyagi gondokat nevezték meg a tanulmányaikat kedvezőtlenül érintő, elsődleges problémaforrásként, 56%-uk hivatkozott arra, hogy felsőoktatási képzése mellett fizetett munkavállalásra is kényszerült, hogy fedezni tudja a megélhetési költségeit. Csupán 24%-uk mondhatta el magáról, hogy anyagi támogatásban részesítette őt akár az egyeteme, akár a családja.
Megdöbbentő módon a válaszadók 51%-a semmilyen pénzügyi támogatást nem kapott, állítása szerint még akkor sem, amikor valóban sürgető pénzügyi problémákkal kellett szembenéznie. „Saját diákhitelem nem volt elegendő a lakbér és a megélhetési költségek fedezésére, a családomtól pedig nem kérhettem pénzt eleve rossz anyagi helyzetük miatt” – mondta egy diák. A megkérdezettek mintegy 42%-a nyilatkozott úgy, hogy nem is tudott bármilyen pénzügyi támogatás elérhetőségéről, 36%-uk padig abban bizonytalanodott el, miként juthat hozzá, míg a vizsgálatban résztvevők körülbelül 7%-a amiatt aggódott, vajon hogyan ítélnék meg őket mások, ha esetleg pénzügyi segítséghez folyamodnának.
Még az eddig említett csoportoknál is nehezebb helyzetbe kerültek az idősebb korosztályhoz tartozó, vagy a külföldi származású diákok, akik a fiatalabbakkal ellentétben nehezen részesülhettek volna szüleik anyagi támogatásában. Ezeknek a hallgatóknak azért is kellett az átlagnál többet küzdenie, mert esetenként másoddiplomás képzésben tanulták a fogorvoslást, és nagyobb valószínűséggel voltak gondoskodási kötelezettségeik eltartott családtagjaik, vagy nehéz körülmények között, külföldön hátrahagyott rokonaik iránt.
„Amint az már a korábbiakban kiderült, nincs semmiféle (pénzügyi vagy gyakorlati) támogatás az idősebb diákok számára. Egyedül próbáltam utánajárni mindennek, mégsem sikerült anyagi segítséget szereznem” – számolt be róla az egyik diák.
A hallgatók körében végzett legutóbbi felmérés némi betekintést nyújtott abba, mi mindent tehetnének még az oktatási intézmények és más érintett szervezetek a diákok helyzetének javítása érdekében. Visszatérő téma volt, hogy a képzések során védett szüneteket és pihenőidőt kellene biztosítani a kiégés megelőzése vagy mérséklése érdekében. Néhány diák véleménye szerint hasznos lenne, ha a pénzügyi és az érzelmi jólét megteremtésének módszereit is megtanítanák nekik a képzési tantervük keretében.
„Sorsdöntő lenne, ha olyan előadóktól tanulhatnánk, akik megértik, milyen nehéz az otthonunktól távol élve sikeresen helytállni a kurzusokon” – jelentette ki egy névtelen válaszadó. A további javaslatok között szerepelt, hogy akár tudományos, akár külső szervezésű – a BDA BF-hez hasonló – programok keretében oktatást kellene biztosítani a hallgatóknak a rendelkezésre álló pénzügyi és pszichés egészségi támogatás típusairól, továbbá a jogosultság és a tanácsadás igénybevételének főbb kritériumairól, illetve az időben történő jelentkezés módjáról. A válaszadók azt is kiemelték, hogy hasznos lehetne minden olyan további útbaigazítási és finanszírozási forma is, amely a terápia és a tanácsadás irányába terelheti hallgatókat a siker érdekében.
A 2021-es GDC-tanulmány – a fogorvostanhallgatók körében világszerte elvégzett, korábbi tanulmányokhoz hasonlóan – a fogorvos-jelöltek általános jólétének elősegítésére irányuló különféle tevékenységeket értékelte. A GDC-jelentés megállapítása alapján a tanulmány által vizsgált önkéntes, csoportos segítő foglalkozások valóban elősegítették a diákok pszichés egészség-tudatosságának fokozását és a stresszkezelési technikák elsajátítását, illetve a későbbiekben csökkentették a tanácsadó szolgáltatások igénybevétele miatt érzett szégyenkezést, megbélyegzettséget.
„Amint az már a korábbiakban kiderült, nincs semmiféle (pénzügyi vagy gyakorlati) támogatás az idősebb diákok számára. Egyedül próbáltam utánajárni mindennek, mégsem sikerült anyagi segítséget szereznem.” – A felmérés egyik résztvevője.
Amint az a GDC tanulmány egyes vizsgálataiból egyértelműen kiderült, a rövid, terápiás üléseken történő, eredményes részvétel megtanította a fogorvostanhallgatóknak, hogyan lehet hatékonyan megbirkózni a kifejezetten a fogászati környezettel kapcsolatos problémákkal, és az így elért sikereik jelentősen csökkentették a szorongást, továbbá javították a pszichés egészséget, hatékonyságot. A GDC kiemelt figyelmet szentelt egy, az Iowában élő amerikai fogorvostanhallgatók körében végzett tanulmánynak***, amely az akár az ebédszünetekben is elérhető – egyszerű, de hatékony stresszkezelési technikákat, valamint a személyes és szakmai növekedést, fejlődést elősegítő módszereket oktató –, csoportos foglalkozások hatékonyságát bizonyította. Igaz, a hallgatók ez esetben kevésbé lelkesedtek a nyilvános foglalkozásokon való részvételért, hanem inkább a zártkörűen megrendezett program iránti igényüknek adtak hangot.
Összességében tehát megállapítható, hogy az Egyesült Királyság fogorvostanhallgatói több megértésre és alkalmazkodásra képes oktatási kultúra vágynak, amely reálisabb képzési elvárásokkal, valamint a tanulmányok finanszírozásának mikéntjéhez adott útmutatással, az indokolatlan stressz felszámolásával támogatná a tanulás és a magánélet megfelelő egyensúlyát. Ezen felül mindannyian hasznosnak találnák, ha a fogorvosképző intézmények oktatói támogató jelleggel állnának a mentális egészséget veszélyeztető kihívások kezeléséhez. Miután a fogorvosi képzés elhagyását fontolgató 40 százaléknyi válaszadó 11 százaléka megalapozottnak mondta szándékát, és közülük sokan küzdöttek imposztor-szindrómával, a szervezetek és az oktatási intézmények egyértelmű feladata kevésbé rögössé tenni a jövő fogorvosainak útját.
„Legfőbb akadályunk [tanulmányaink befejezéséhez] a stressz, és a kiégés. Volt jó pár alkalom, amikor agyonnyomott minket a munkaterhelés” – nyilatkozta az egyik válaszadó. A BDA BF felmérése szerint az Egyesült Királyságban tapasztalható, jelentős fogorvoshiány miatt egyszerűen tarthatatlanná vált az a hozzáállás, amely lényegében cserbenhagyja a fogorvostanhallgatókat
VÉGJEGYZET / HIVATKOZÁSOK:
** https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/33188344/
*** https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/28049675/